SPANYOL  NYELVOKTATÁS

               ! VAMOS  A  ESTUDIAR!

• 

A spanyol nyelv a világ legelterjedtebb újlatin nyelve, ma több mint 400 millióan beszélik. A többi újlatin nyelvhez viszonyítva hangtani és alaktani szempontból közepes mértékben távolodott el a latintól. Történetének kezdete a Római Birodalom Hispania tartományának legészakibb részén, a középső területeken beszélt latin nyelvjárásokra vezethető vissza.

 

Feltételezések szerint egészen a VI. századig – tehát még a germán uralom alatt is – az egységes latin nyelvet beszéltek a félsziget lakosai. A VIII. század elején bekövetkezett muzulmán invázió vetett véget a latin nyelvi egységnek, amely a keresztény kultúra központjainak megszűnésével elkezdett nyelvjárásokra bomlani. Így született a félsziget déli részén az ún. mozarab nyelv vagyis al-andalúsz-i román (az arabok al-Andalúsznak nevezték el a meghódított területeket), amely tulajdonképpen arabbal kevert vulgáris latin volt. A Reconquista alatt azonban kihalt.

A félsziget északi részén is kialakultak nyelvjárások, amelyeket három nagy csoportra lehet osztani:

a.) nyugaton az asztúr–leóni és a gallegoportugál vagy óportugál,

b.) keleten a navarrai–aragóniai és a katalán,

c.) majd végül a középső – sokkal inkább népiesebb, a római kultúra által kevéssé érintett – területeken

beszélt nyelvjárásokból a kasztíliai.

Ezzel vette kezdetét a spanyol nyelv története, amely három fejlődési szakaszra bontható:

- óspanyol (ókasztíliai, középkori spanyol) korszakot az első írásos emlékek felbukkanásától a XV. század végéig számítják;

- középspanyol vagy klasszikus spanyol korszak az első nyelvtankönyv megjelenésétől a XVIII. század elejéig tartott , amelyre jellemző az irodalom felvirágzása (ezt az időszakot illetik a Siglo de Oro, azaz ’aranyszázad’ névvel spanyolul; ekkor alkotott többek között Lope de Vega, Miguel de Cervantes, Francisco de Quevedo és mások);

- a modern spanyol nyelvről az első akadémiai értelmező szótár («Diccionario de Autoridades») 1726-os kiadásától napjainkig beszélünk.